A 60-as évek végén valami elementáris, egyetemes életérzés futott át a világon. Egy ellenreakció, mely a bolygón pusztító háborúkra adott békés rezisztencia. Zene és ideológia ilyetén összefonódása talán még soha nem fordult elő, ilyen erős, mélyről jövő szellemi virágzásban. Persze lehet hogy csak a mezei junkie-k  generációja volt ez, ha kevesebb kábulat van a szervezetükben, talán a gondolatiság is csak nevetségesen gyerekes idillnek, utópiának tűnt volna, és mindenki szomorúan sétált volna haza Woodstockból. Talán túl gyorsan történt, túl sok fiatal, túl sok Overdrive, túl sok Lizergsav Dietil Amid, túl öreg kontinensek, véráztatta történelemkönyvek, melyek nem képesek gyorsított paradigmaváltásra, de az irányzat végül csökkent, elcsökevényesedett, majd szinte nyomtalanul eltűnt.  A 70-es évek még tükrözték a valamikori szerelem nyarát, a 80-as évekre azonban mindent eluralt a Disco, a Glam, a gyorsulás, az elidegenedés, a nagyvárosi paranoia, a szürke hideg induszrtialitás. Valami megszűnt, de az energia természeténél fogva nem olyan hogy eltűnjön. Valamikor még visszatérünk talán újra egy olyan fordulópontra ahol a szabadság és a nyílt tiszta életélvezet a békével találkozik, a tér és idő azon pontján ahol az érzékelés kapui újra nyitva állnak.

Puzsér Róberttel egy fröccs mellett beszélgettünk a Pécsi Egyetemi Napokon. Szó volt filmekről, internetes kultúráról, blogolásról, facebookolásról, celebekről, Slavoj Zizekről, a Római Birodalom bukásáról, a sötét középkorról, az új zeitgeistről és ufókról is.

Félresikerült sci-fikből sosem elég, így hát David Lynch Dűnéjéről próbáltuk kideríteni, pontosan mi is akar lenni. Annak érdekében, hogy a nagy kérdésekre válaszokat találjunk, elutaztunk egyenesen az Arrakis bolygóra.

Ez van.

Adolf Hitler életéről igen kevés értékelhető film született. A 2002-es, szinte teljesen ismeretlen és igazságtalanul noname-ségre ítéltetett Max ezt az űrt tölti be, és teszi mindezt igen magas esztétikai / tartalmi szinten. Főszerepben: John Cusack és Noah Taylor, írta és rendezte: Menno Meyjes, operatőr: Koltai Lajos (!).

Egyébként benézett szerkesztőségünkbe maga Szaniszló Ferenc, aki ad hoc felkonferálta negyedik adásunkat. Szomorúan konstatáltuk, hogy  az I. Világháborútól és a gazdasági / morális válságtól súlytott, fasizálódó Németország klímája ijesztően hasonlít 2013 Magyaroszágára.

Első adásunkhoz hasonlóan rossz filmet veséztünk ki, ami nem más, mint A köd 2007-ből, egy Stephen King adaptáció. Kritikánk során az egyetemi berkekből indulva a holtak földjén találtuk magunkat egy romkocsmában, túléltünk egy meteorbecsapódást, belehallgattunk a Kamikaze Scotsmen új kislemezébe, valamint rájöttünk, mi okozza a globális öko-katasztrófákat.

Ördögi praktikákkal elértük, hogy a youtube most ne tiltson le minket, így a ZNY TV második adása online nézhető!

Xenomorphok, zombik, agresszív űrkukacok, zavarodott robotok, inkompetens tudósok, űrmérnökök, UFO-Jézus és a rejtélyes fekete cucc. Gyakori, visszatérő fogalmak, melyek a 2012-es Prometheust övezik. Megkíséreltük alkatrészeire szedni a filmet, melynek során segítségül hívtuk a Blu-Ray kiadványt, David Lynchet, Ellen Ripley-t, Rick Deckardot és magát Hannibal Lectert is, azonban még ők is sokszor értetlenül álltak a problémák előtt. Bármennyire igyekeztük rövidre fogni mondandónkat, az eredmény nagyjából ötven perces lett, és még ez is egy erősen vágott verzió.

Annyi biztos, hogy a kivágott jeleneteket végignézve több dologra jöhetünk rá, érthetelen számunkra azonban, hogy egy film szerves részeit miért kellett Ridley Scottnak amputálnia, hiszen valószínűleg övé volt a végső vágás joga. Ebből kiindulva a másik, amiben én személyesen biztos vagyok, hogy a fekete lötty, ami a filmben mindenkit megfertőz, nem más, mint a Jagermeister, amit Scott a forgatás alatt vedelt, és ennek hatása alatt lehetett végig, beleértve az utómunkákat is. A videó önmaga pedig valójában terápiás indíttatásból készült, hiszen el kell engednünk ezt a filmet, és bele kell törődnünk, hogy Scott már nem a régi, és valószínűleg a Blade Runner folytatását is ugyanígy össze fogja barmolni. Az elemzés végén pár új dologra fény derült talán, azonban mindezek elhalkulnak Scott őrületének viherfelhői között.

Megemlíteném továbbá, hogy tisztában vagyunk azokkal a szimbolista olvasatokkal (szpészdzsízösz), amit Scott indított el a neten, azonban ezekre szándékosan nem fektettünk hangsúlyt, hiszen a filmet önmagában vizsgáltuk, azt, mit képes közölni és átadni. A videót hossza miatt négyfelé vágtuk, a feltöltés folyamatosan zajlik, úgyhogy legyetek résen. A jövőben ennél azért visszafogottabb terjedelmű agymenések várhatók.

http://www.adrive.com/public/tufnwQ/Part_01.mov
http://www.adrive.com/public/hdjSec/Part_02.mov
http://www.adrive.com/public/ARQ9T8/Part_03.mov
http://www.adrive.com/public/KUJeEs/Part_04.mov

Sokat gondolkoztunk már azon, hogy kritikai videoblogot indítsunk, de vaciláltunk is, hiszen regnetegen végzik ezt a tevékenységet, és nem tudtuk, lehet-e még újat mutatni a műfajban. Mindketten gyakori nézői voltunk az Angry Video Game Nerd-nek, a rossz pc játékoknak, a Baaadmovies-nek, a Videomániának (avec Dancsó Péter), a Hollywood Hírügynökségnek, vagy akár Puzsér Róbert agymenéseinek.

Észrevettem azonban, hogy az ilyenekhez kell egy olyan löket, egy olyan mű, ami elég szellemi üzemanyagot éget el ahhoz, hogy kilőjük magunkat a cyberspace-be. A Nerdnek ez a Dr. Jerkyll és Mr. Hyde c. NES játék volt, Dancsó Úrnak az Álom.net, a Baaamovies-nek pedig a Versus című képződmény. Nos, nekünk ez az unikális élmény egyértelműen Ridley Scott Prometheus munkacímmel kiadott förmedvénye, ami június óta mérgezi az emberek elméjét, decemberben pedig kiadták a Blu Ray verziót, ami a pofátlanság és profitéhség újabb dimenziói felé nyitott kaput, így felháborodásunknak hangot kellett adnunk. Szenvedünk jelenleg a video elkészítésével, és igyekszünk kitérni a filmben hemzsegő problémákra, azonban olyan sok gond van vele, hogy nem jutunk egyszerűen a végére. Mindketten attól rettegünk, hogy a film elemzése során az őrület újabb régióiba süllyedünk, és a végén ha nem is halunk bele, eszünket vesztjük a rettenetes felismerések súlya alatt.

Reméljük, átvészeljük eme ocsmány és borzalmas napokat, amíg a video vágása tart, és képesek leszünk a publikum elé tárni eszement felfedezéseinket, amelyek valószínűleg hagymázas látomásokat fognak okozni a kollektív tudat eddig békés és tudatlan vidékein.

2013. január 8.